30Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának. (2Sám 19,4)
44Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem. (2Sám 18,5.7;22,44) 45A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem. (2Sám 8,9.10) 46Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből. (2Sám 8,12.13) 47Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene! (5Móz 32,15) 48Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám; (2Sám 22,48) 49A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem. (Zsolt,18 44. Zsolt. 27,6.) 50Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. (Zsolt 60,8.10.11; Róm 15,9)